Fogászati asszisztens

A legősibb, fogászatra utaló leletek az időszámításunk előtti 7. évezredből származnak. Ezek alapján az Indus völgyi civilizáció tekinthető a fogorvoslás úttörőjének, noha az akkor használt íjfúró még korántsem minősül modern gyógyászati eszköznek.

Két évezreddel később születtek azok a sumér szövegmaradványok, amelyek egyfajta férgeket tesznek felelőssé a fogszuvasodásért. Ez az elképzelés több ezer éven keresztül tartotta magát, Kínában, Egyiptomban és Indiában éppúgy visszaköszön, mint Homérosz írásaiban. A fogak Hammurapi törvényeiben is jelentős szerepet kaptak, bár az előbb említett törekvésektől eltérően itt már kimondottan a fogak eltávolítása volt cél, büntetési megfontolásokból.

Pár századdal később az ókori görögök jelentős fejlődést hoztak, elterjedt a különböző fogók használata, egyre inkább próbálkoztak a beteg fogak, illetve a gyulladt íny gyógyításával is. Hidat viszont nem ők, hanem az etruszkok használtak először, Krisztus előtt 700 évvel.

A római kultúra – ha az igazi áttörést nem is hozta el, de – szintén hozzátett a fogászat történetéhez. Ahogy a neves római tudós, Cornelius Celsus több helyen is írja, terjedőben volt a különböző szerek fájdalom- és vérzéscsillapítási célú használata.

A középkorban is egy fogászati beavatkozás volt az igazán elterjedt: a húzás. A műveletet legtöbbször borbélyok, vagy általános orvoslással foglalkozó szakemberek végezték, célja is főként a fájdalomcsillapítás és a különböző fertőzések megelőzése volt.

Az évszázadok alatt természetesen az eszközök is fejlődtek, egyre kifinomultabb fogók álltak a foghúzók rendelkezésére. Az 1600-as évek környékén megjelentek az első, kizárólag a fogorvoslás tudományával foglalkozó könyvek, innentől tekinthető ez a terület önálló tudományágnak.

Noha nehezen eldönthető, de sokan a francia Pierre Fauchard-ot tartják a modern fogászat atyjának. Az ő nevéhez fűződik mind a protézisek, mind pedig a különböző fogpótló beavatkozások elterjesztése. Az a fontos felismerés is az ő nevéhez fűződik, hogy a cukor és a hatására képződő savak komoly szerepet játszanak a fogszuvasodás kialakulásában.

Noha bizonyos formáit már századokkal korábban használták Kínában, a fogkrém csak az 1800-as években kezdte meg világhódító útját. Ugyanebben az időszakban alakult ki és terjedt el az amalgám alapú fogtömés, a fogászati szék, illetve a beavatkozások alatti érzéstelenítés is.

A fogászati jellegű problémák nem javulnak és nem múlnak el megfelelő kezelés nélkül. A kellemetlen szájszag oka az esetek túlnyomó részében valamilyen fogászati probléma.

A modern módszerek használatával a gyökérkezelés alig fájdalmasabb egy szimpla tömésnél és a legtöbb esetben nem jár elhúzódó kezeléssel, egy-két alkalom alatt elvégezhető.

Az egészséges fogak megőrzése lehetetlen a rendszeres fogorvosi ellenőrzés nélkül. Más szóval a fogászatban is a megelőzés a leghatékonyabb módszer.

A fogínybetegség nem csak a fogakat, de általános egészségi állapotunkat is veszélyezteti. Egyes kutatások összefüggést mutattak ki a szájban levő gyulladások és egyes szívbetegségek között!

Nem csak a rendszeres fogmosás, de a megfelelő étrend is képes akár pozitívan, akár negatívan befolyásolni fogaink állapotát. A legegyszerűbb példa talán a cukros üdítőitalok csoportja, az ezekben található anyagok jelentősen fel tudják gyorsítani a lyukak kialakulását.

A fogazat jelentősége egy régész számára abban rejlik, hogy bizonyos korcsoportokban megbízhatóan felhasználható egy lelet elhalálozási idejének és életkorának meghatározására. Emellett a fogakból fontos információk árulkodhatnak egy adott népcsoport életmódjáról, közegészségi viszonyaikról, orvostudományuk fejlettségéről is.

A fogazat kémiai összetétele alapvetően nem különbözik a csontokétól, a legfontosabb különbség a szerves és szervetlen összetevők arányában van. A bölcsességfog kinövése gyakran elmarad – ezt egyes elméletek az eltérő táplálék-irányultsággal magyarázzák. Az egyes fogtípusok (őrlők, frontfogak) egymáshoz viszonyított helyzete is sokat változott az évmilliók során eltérő szerkezetű, különböző nedv- és rosttartalmú táplálék függvényében, illetve a táplálék lenyelésre, emésztésre való alkalmassá tétele hatására.

A kriminalisztika terén is egyre gyakrabban fordulnak a csontokhoz, fogakhoz „segítségért”. A nemek meghatározására is könnyen hasznosítható a csontszövetből nyerhető DNS-molekulák laboratóriumi vizsgálata: a művelet során a DNS-mintát darabokra vágják, és csak az egyik nemre specifikus részt keresve szekvenálják. Ezzel a módszerrel megfelelő körülmények esetén teljes bizonyossággal megállapítható az egyén neme.

Fogászati tömés során mindmáig alkalmazzák az amalgámot, amely ezüst, vas, higany, és egyéb fémtartalmú ötvözet. Nagy szilárdságú, ezért tartós tömésként szolgál. Ezt a technológiát már évszázadok óta alkalmazzák, ám folyamatos viták kísérik egészségre gyakorolt hatását.

A fogászati amalgám összetétele a következő 50% folyékony higany és 50% fémpor, amely: legalább 65% ezüstöt, legfeljebb 29% ónt, legfeljebb 6% rezet, legfeljebb 2% cinket és legfeljebb 3% higanyt tartalmaz. A folyadék és a por összekeverése manapság gépekkel történik. Elsősorban higanytartalma miatt kiáltják ki a szervezetre mérgező anyagnak az amalgámot. Ám az ötvözet higanytartalma maximum 3 százalék. Az amalgámtömésekből kijutó higany és réz, amelyek egyáltalán mérgezést okozhatnak, nem haladja meg a napi táplálkozással egyébként is a szervezetbe kerülő mennyiségnek a felét. Sok halfaj ennél lényegesen több higanyt tartalmaz, amely a belőlük készült étel elfogyasztásával jut a szervezetünkbe.

Ugyanakkor az Európai Unió és az ENSZ környezetvédelmi kutatói is megvizsgálták a kérdést, és azt állapították meg, hogy az amalgám nem a páciensekre jelenthetne veszélyt, hanem az ezzel dolgozó fogászati szakemberekre és a keveréket összeállító asszisztensekre. A modern amalgámkeverési technológiák és munkahigiénés követelmények betartása, valamint a levegő higanygőz-tartalmának állandó figyelése jelentős mértékben csökkenti a fogászati rendelőkben a környezeti szennyezés veszélyét.

Attól függetlenül, hogy több forrás is cáfolja az amalgámtömés káros hatását, alkalmazása mégis egyre inkább „kimegy a divatból”. Ennek pedig nagyrészt esztétikai indokai vannak, mert míg az amalgám feketéllik a fogak közt, és sötétre színezi a tömött fogat, addig a fényre kötő fehér tömések észrevétlenek tudnak maradni egy nagyobb nevetés során is.