Tartsd velünk az irányt!

Miért fontos az önismeret?

Budapest, 2015.10.12.

Mi az önismeret jelentősége a pályaorientációban?

A sikeres pálya-döntések támogatásában a szakember pályaorientációs konzultációja során három fő területre helyezi a hangsúlyt: az egyén/tanácskérő önismeretére, a pályaismeretre és a munkaerő-piaci ismeretre.

Az önismeret arra utal, hogy az egyén tisztában van saját értékrendjével, képességeivel, személyisége sajátosságaival és határaival, illetve fel tudja mérni erősségeit, fejlesztendő képességeit. A reális önismeret megteremti az alapot arra, hogy az egyén olyan pályát válasszon, amely értékeivel összhangban van és megfelel érdeklődési területének, illetve amely során képességeit kamatoztatni tudja. Az ilyen személyes alapokon választott pálya vezet hosszú távon sikerhez és elégedettséghez.

Az emberismeret - a pályaorientációs munka szempontjából vizsgálva – a konzultációs folyamat sikerességét segíti elő.  Amennyiben a pályaorientációs konzulens jó emberismerettel rendelkezik, úgy a tanácskérőnek valóban személyre szabott konzultációt tud nyújtani.

Ezek alapján az önismeret és emberismeret nem cél a pályaorientáció során, hanem eszköz mind a konzulens, mind a tanácskérő számára, amely segíti a döntéshozatalt.

A pályaorientációs konzultációk során a szakembernek óvatosan törekednie kell a tanácskérő önismeretének mélyítésére. A pályalélektani elméletek mentén megfogalmazódnak azok az irányok és tényezők, amelyeket érdemes figyelembe venni az önismeret mélyítése során:

  • tanácskérő személyisége (értékek, hozzáállás, motiváció, kompetenciák, érdeklődési terület)
  • tanácskérő életszakaszának jellemzői
  • tanácskérő fejlődés iránti igénye (megléte, ill. iránya)  
  • tanácskérő társadalmi környezetének hatása a tanácskérőre

A pályaorientációs szakembernek több eszköze is van az önismeret fejlesztésére:

  • beszélgetés
  • önbecslő skálák, önértékelő kérdőívek
  • csoportos foglalkozások

Figyelembe kell venni, hogy minden tanácskérő másképpen reagálhat az önismeretét mélyítő beszélgetésekre illetve a szakember-tanácskérő között ki kell alakulnia a bizalomnak. Ennek érdekében a szakembernek biztosítania kell a világos, egyértelmű kereteket, az egyes eszközök (pl. kérdőívek) alkalmazása előtt ismertetnie kell annak célját, a szükséges idő ráfordítást, valamint a várható nyereséget (pl. nagyobb önbizalom, világosabb cselekvési terv, kompetenciák feltérképezése). Ezzel érhető el, hogy a tanácskérő bizalommal forduljon Önhöz, mint szakemberhez valamint bátran lépjen tovább az önismeret és döntéshozás útján.

Vissza a hasznos információkhoz