Tartsd velünk az irányt!

Konzultációs módszerek

Budapest, 2015.10.12.

A pályaorientációs konzultációnak különböző formái annak megfelelően különülnek el, hogy hány személy milyen keretek között kap támogatást. Ezen típusok közötti választást elsősorban a megfogalmazott célok határozzák meg.

Egyéni pályaorientációs konzultáció, egy kétszemélyes klasszikus konzultáció, ahol a találkozások alkalmai egy folyamatot alkotnak, azaz a konzulens egy tanácskérővel folytatja a konzultációt. Egyéni konzultáció során az előbbiekben ismertetett konzultációs típusok bármelyike alkalmazható, különböző módszertani eszközök segítségével (például a konzulens a diáknak foglalkozás-bemutató anyagokat, profilokat és filmeket mutat meg).

Csoportos pályaorientációs konzultáció során a konzulens a tanácskérők egy adott csoportját támogatja a pályaorientációban. Ez a forma jól alkalmazható például az elhelyezkedést segítő vagy informáló, orientáló típusú konzultációk esetében. Szülő stb. bevonása esetén megvalósulhat az úgynevezett hármas konzultáció.

Az elérő programok során a konzulens egy nagyobb csoportnak ad át pályaorientációval kapcsolatos információkat, így az informáló, orientáló típusok esetén vezethet eredményre ez a forma.

A számítógéppel támogatott konzultáció során a konzulens a tanácskérő önismeretének mélyítésére alkalmazhat számítógéppel támogatott önértékelő kérdőíveket, melyek eredményeit a számítógépes program automatikusan összeköti meghatározott adatbázisokkal (például foglalkozás-, képzésajánló vagy munkaerő-piaci információk). A konzulens és a tanácskérő a pályaismeret bővítésére is előhívhat elektronikus adatbázisokat.

Az egyéni konzultáció során leggyakrabban alkalmazott módszer a beszélgetés. A beszélgetés célját a konzulens határozza meg, illetve ő felelős azért, hogy a célt közösen elérjék. A beszélgetés tartalmát azonban a tanácskérő határozza meg, saját élményeivel, tapasztalataival, kérdéseivel és kétségeivel tölti fel.

A beszélgetést – annak érdekében, hogy a konzultáció elérje célját – a konzulensnek vezetnie kell, amelyhez az ún. strukturált beszélgetési stratégia nyújthat támpontot (Szilágyi, 2007):

1. információszerzés;

2. megszerzett információk elemzése;

3. információk alapján hipotézisek felállítása;

4. megfelelő hipotézis kiválasztása;

5. hipotézis mentén cselekvési terv kialakítása;

6. cselekvési terv megvalósítását követően az eredmény értékelése (és a hipotézissel történő összevetése).

A beszélgetés eredményeképpen a tanácskérő a problémája helyett egy valós megoldást él meg, amely mindenképpen fejlődést jelent a számára. Amennyiben egy összetett problémáról van szó, előfordul, hogy a konzultációs folyamat során a strukturált beszélgetést többször is le kell folytatni. Ebben az esetben a strukturált beszélgetést mindig az első ponttól kell újrakezdeni.

Ugyancsak fontos eszközei az egyéni konzultációnak – illetve a beszélgetést ki is egészíthetik, például az információszerzés támogatására – az önértékelő eljárások Ezek az önértékelő kérdőívek eltérő témákban adnak képet a tanácskérőről, amelyek egyrészt segíthetik önismerete elmélyítését, másrészt irányt adhatnak egy-egy pálya választásához.

A csoportos pályaorientációs konzultáció során a konzulens a tanácskérők egy csoportját támogatja problémájuk megoldásában.

A csoportos konzultáció előnye az egyénivel szemben, hogy a tanácskérő nemcsak a konzulenstől kaphat információt fejlődéséhez és problémája megoldásához, hanem a foglalkozásokon részt vevő többi csoporttagtól is. Továbbá a csoport keretet tud biztosítani a tagjainak, hogy kipróbálják magukat új helyzetekben, ugyanakkor biztonságos környezetben.

A csoport összetétele lehet homogén és lehet heterogén is. Homogén a csoport, ha annak tagjai akár életkor, akár iskolázottsági szint, vagy azonos élethelyzet mentén vesznek részt a konzultáción. Heterogén csoportokról akkor beszélünk, ha a csoport tagjai egy meghatározott szempont - ami lehet például érdeklődés, képesség, életkor, élethelyzet, eltérő probléma - tekintetében erőteljesebb eltérést mutatnak. Heterogén a csoport abban az esetben is, ha a konzultáció résztvevői egy tanácskérő támogatására jönnek össze (például: pedagógus-szülő(k) - diák, pedagógus-szülő(k) - iskolapszichológus vagy konzulens-szülő(k) - diák, illetve ezek bármilyen kombinációja). Ezekben az esetekben megvalósul a hármas konzultáció, mely szintén a csoportos konzultáció egy formájának tekinthető.

A strukturált csoportfoglalkozás Szilágyi modellje szerint kötött felépítésű, öt jellemző eleme a következő:

1. hangulatteremtés: a foglalkozás elején a figyelem fókuszálása, a foglalkozásra történő ráhangolódás céljával;

2. célkitűzés: a csoportvezető a foglalkozás célját (elérendő, elérhető eredményeket) osztja meg a résztvevőkkel;

3. ismeretfeldolgozás: adott téma meghatározott módszertannal történő megismerése és/vagy begyakorlása;

4. személyes fejlődést támogató információ: a zárás egyik része, amikor a résztvevők megfogalmazzák a foglalkozás adta személyes tanulságaikat;

5. a következő foglalkozás előkészítése: amikor bevezetésre kerül a következő foglalkozás témája és amennyiben szükséges, önálló feladat kiadása történik a következő foglalkozásig.

A csoportvezető-konzulens feladata előzetesen átgondolni az adott foglalkozás célját/témáját, és annak megfelelő forgatókönyvet összeállítani az adott alkalomra.

Hosszát tekintve a csoportkonzultáció témától függően 1-5 alkalom lehet.

Az elérő programok során a konzulens egy nagyobb csoport számára nyújt pályaorientációs információkat. Ezek egyszeri alkalmak, amelyre előre megszervezetten jön össze a célcsoport, mert információhoz szeretnének jutni.

Néhány példa az elérő programok módszereire:

- osztályfőnöki órák tartása

- szülők foglalkozásának bemutatása a diákoknak

- üzemlátogatások

- pályaválasztási kiállításokon való részvétel

- karrierbörzéken és a nemzetközi állásbörzéken történő megjelenés

- álláskereső teaházak szervezése

- nyári táborokban, fesztiválokon való megjelenés

- szakmák színháza

Az elérő a programokon a konzulens az információk átadásához számos kreatív eszközt alkalmazhat - előadások tartásán kívül - például:

- játékok, társasjátékok

- szakma-mozi

- önértékelő eljáráson alapuló kérdőívek kitöltetése, elemzése

- önéletrajzírás

- próbainterjú

A számítógép- és az internet-hozzáférés térnyerése a pályaorientációban is okozott változásokat, fejlesztéseket, melyek az Ön munkájára is hatással lesznek.

Távtanácsadásnak hívják azokat a tanácsadási (konzultációs) formákat, amelyek internet-alapon működnek, például e-mail, skype, chat, fórum. Ezen tanácsadási (konzultációs) formák előnye, hogy megtartható az anonimitás, így az egyének könnyebben felvállalják problémáikat, nehézségüket, kérdéseiket. További előnye, hogy a szolgáltatás olyanok számára is elérhetővé válik, akiknek erre térben vagy időben az informatikai eszközök nélkül nem lenne lehetőségük.

A számítógéppel támogatott konzultáció során a különféle internetes programok a következőkben tudnak segítséget nyújtani:

- on-line önértékelő kérdőívek mentén önismeret mélyítése

- on-line adatbázisokban történő keresések, illetve böngészések mentén a pályaismeret bővítése

- a kérdőívek eredményeinek azonnali összekötése pályaismereti (képzési és foglalkozással kapcsolatos) információkkal

- a pályaismeret bővítése az elérhető foglalkozás-bemutató anyagok támogatásával

- mindezek mentén életpálya-döntések támogatása

A pályaorientációs konzulens ezen konzultációs formában is elsősorban támogató szerepet tölt be, azaz megmutatja az elérhetőségeket, az önértékelő kérdőívek esetében az eredmények feldolgozásában segíti, bemutatja az adatbázisok szűrési feltételeit, illetve ezen információk mentén folytatja le a konzultációt.

 

Felhasznált irodalom:

„Pályaorientációs konzulens és Nemzeti Pályaorientációs Portál felhasználó képzés” E-learning tananyag. I. modul. A pályaorientációs alapismeretek. Készült a TÁMOP-2.2.2-12/1-2012-0001 – „A pályaorientáció rendszerének tartalmi és módszertani fejlesztése” kiemelt projekt keretében. 2013

Dr. Szilágyi Klára: Munka- és pályatanácsadás mint professzió. 2007

Dr. Szilágyi Klára: Pályaorientáció. Módszertani kézikönyv csoportvezetők számára. Kollégium Kft. Budapest. 2002. 16. old. 

Vissza a hasznos információkhoz